Legendába illő számok röpködnek a közszolgálatiban, a budapesti Vadászati világkiállítás látogató számáról.
Napok, sőt hetek óta röpködnek a számok a Vadászati világkiállítás látogató számáról. Már a millió felett járunk, legalább is a közszolgálati csatornák szerint, és persze nem fűzik hozzá, hogy kérem szépen, ez a kiállítás teljes látogatottságára vonatkozó adatok, mert Budapesten kívül, még például Keszthely, Vásárosnamény, Hatvan, Gödöllő, Kaposvár, Kaszó, Soponya, Lábod-Nagysallér, Bárdudvarnok, Bőszénfa, Kardosfa, Zselic, Tihany, Révfülöp, Derekegyháza, Rádpuszta, Komárom, Kecskemét vagy éppen Szilvásvárad is várja.
A vadászat általában úri sport. Mint a tenisz, vagy a golf. A vadállomány fenntartása és a túlszaporodás megelőzése fontos szempont. Létezik Magyarországon vadgazdálkodás, de az nem egyenlő a mondjuk Semjén, vagy Lázár, de anno Kádár típusú vadászattal és nem egyenlő a milliókért behozott bérvadászokkal sem.
A 10 milliós “agancs bejárat” pedig egyenesen nevetséges. Nem maga a látványosság, de annál inkább a ráköltött pénz.
A legszomorúbb, amikor a fotókon politikusokat látok lelőtt állatok felett pózolni és az jut eszembe, hogy egy-egy vadászat alkalmával egy ország sorsát döntik el urizáló politikusaink.
Egy biztos. Magyarország szarvasbőgés versenyben kiemelkedő helyen van. Ez tetszik. Lakhelyemhez közel erdő található és minden ősszel hallom a szarvasok bőgését. Idén is így volt. Sőt! Beszálltam én is bőgni. Egy röpke percre csend lett. De én bőgtem tovább.
