Az ember egész életében sok helyen él, de legalább is sok helyre viszi az útja, és vannak olyanok is, akik egész életükben egy helyen éltek. Két ellentét.
Az egyik kíváncsi az újra, van rá lehetősége, belevág, míg a másikat vagy nem érdekli, vagy nem meri bevállalni.
Azokat az embereket, akik sorsuknál, vagy akaratuknál fogva kerülnek egy kisebb közösségbe, nehezen indulnak el. Ellenséges szemek követik, ki ez a gyüttment – már az elején – na ezt is ide fújta a szél és még sorolhatnám. Berényben ezzel nem találkoztam.
Lovasberény befogadó falu, én 30 éve járok a településre rendszeresen, hiszen édesanyám itt éli azóta a mindennapjait. Kedves, csendes és fejlődő falu, sok-sok szépséggel és a sorsom úgy hozta, életem további része ide fog kötni. Nekem ezért könnyebb volt, hiszen felnőtt gyermekeim is már itt töltötték a nyarakat a mamánál. Ez most sincs másként.
Jómagam is ebben leszek részes, hiszen már a második unokám is meglátogatta Lovasberény, pedig még csak negyedik hónapos. Ki gondolta volna, hogy most én várom őket, mint ahogy minket várt a nagyi.
Persze ez a 30 év sok változást hozott a falunak. Vannak dolgok amik eltűntek – sajnos – de sok új illatot is hozott a szél.
Az itt eltöltött harmadik év még sajna nem hozta meg a nagy áttörést, de ez köszönhető többek között a pandémiának, kicsit visszafogottabb a kulturális élet, de nem lesz ez mindig így. A tavasz már nincs oly messze, újra zöldül a határ és hangosabbak lesznek a madarak is!
Sok falut láttam, néhányban éltem is, de itt a legjobb. Maradjon is így!
