A családi legendárium része – ez most így furcsa, a családban már én vagyok a legöregebb, már minden, amit a családról mesélek, lehet legenda -, bátyám és unokabátyám annyira hasonlítottak egymásra, hogy a felületes szemlélő számára összetéveszthetőek voltak.
Állítólag mindkettő élénk, vagány kölyök volt. Úgynevezett sülve-főve, anyám és nagynéném felváltva (idomí) nevelték őket, egyforma ajándékokat kaptak, de egyforma büntetéseket is – mondjuk ez volt a gyakoribb -, ha az egyik lebukott valami csibészségen, fel se merült, hogy a másik ne lett volna benne.
Egyik alkalommal – legalábbis nekem így mesélték, és most én mesélem így – az aktuális nővér (anyám és nagynéném közül az inspekciós) szép rendben elverte mindkettőt, ahogy a családi rendtartásban az szerepelt, vagány gyerekek voltak, nem szoktak sírni, de most az egyik mégis elbőgte magát.
– A Sanyi (vagy a Laci, mindegy) több pofont kapott!
Az éppen szolgálatos nővér pótolta a hiányt, helyreállt az egyensúly, mindenki ment a dolgára.
*
Hallottam, hogy a Fényestekintetű minden nyugdíjasnak levelet küldött, írtam is róla valamit, hülyeségre hülyeséget, egy-egy, erre ma megtudtam, hogy más nyugdíjasok már kaptak egy levelet, amit én annak néztem, az a (Jófogá) Jókor című kiadvány volt.
Mentségemre szolgáljon, hogy egy fehérre színezett nájlonzacskóban küldték, homályosan látni csak a címlapot. Egy pillanatig még örültem is amikor megkaptam, végre egyformán látok a két szememmel, de hamar visszazökkentem a valóságba, felnéztem, és a jobbszememmel – a jobb szememmel – élesen láttam, hogy nincs bevakolva a tűzfalam, arra gondoltam, hogy a hályogműtét elhagyása lehetett volna a boldogságom kulcsa. Most már baszhatom, a hályogeltávolításra is hosszú várólista volt, a visszarakására mekkora lehet?
Szóval a Sanyi – vagy a Laci – eggyel többet kapott.
Na, én emiatt nem fogom elsírni magam, de kérdéseim lennének!
Az fel se merült bennem, hogy takarékossági okok bújnának meg mögötte, hiszen minden kiküldött példánnyal valamelyik vérszopó gazdagodik, és tudva, hogy mindent tudnak rólam, vagy rajta vagyok egy listán, vagy nem, illetve, ha nem, akkor egy másik listán szerepelek, van az a „senkit se hagyunk az út szélén” – lista, A./ felvesszük a buszra, B./ belökjük az árokba, van, aki még emlékszik a B-listákra? Ha nem, akkor mondom, ez az.
Szóval, ha takarékoskodni akartak volna, akkor nem küldtek volna külön példányt káprázatosan okos és celebszépségű nejemnek is, ötven év után elolvashatjuk egymás leveleit, érdekes, ezt most egyikünk se olvasta, szóval elég lett volna egyet-egyet küldeni a két irományból, de nem, az egyikből teljesen kihagytak bennünket.
Most feladhatnék egy hirdetést, vadonatúj, bontatlan csomagolású (Jófogá) Jókor-kiadványt adok egy hasonlóan megőrzött állagú Fényestekintetű-levélért, kalandorok kíméljenek!
A „kalandorok”-at megmagyaráznám! Régebben a hirdetések gyakori fordulata volt. Ez a szó még abból az időből származik, amikor a szélhámosság, a másokon való nyerészkedés még elítélendő volt és nem kormányprogram.
Manapság, ha valaki el szeretne valóban zárkózni a kalandoroktól, legjobb, ha remetének áll, bár van rá így is esélye, hogy valamelyik schadl-hadnagy elviszi a feje fölül a gallyakból összetákolt viskót, a feje alól meg a lombokból kupacolt párnát. És még meg is büntethetik, a gallylopás az szabálysértés.
Persze így is szerepelne a statisztikában, mert ugye lefelé viszi a munkanélküliség átlagát, szintén az átlag alatt használja a gázt is, és tulajdonképpen gazdag ember, hiszen havi 180eFt-tal támogatja a kormány a rezsijét.
Szóval mink nem kaptunk levelet, a kiadványból viszont kettőt is.
Se takarékossági, se politikai megfejtésem nincs, arra gondolok, hogy szőr került a köszörűbe – más fordulattal: szar van a palacsintában -, a listák, a nyilvántartó programok zavarodhattak össze.
Ezen azért nem lepődtem meg túlzottan, a választási rendszer, a népszámlálás, a kréta stb. omlásain edződtem, de hát már a Kubatov-lista is?
Gyerekek, előbb-utóbb enni felejtetek el, vagy a gyíkagy az még működik?
Állítólag összerántották a százharminchármat egy csapatépítő tréningre, ahol csak a gombnyomást gyakorolják, úgy, hogy a nem-gombra kötötték a fázist, ja, és már vagy harmincnak hónaljig be van kötve a jobbkeze az égési sérülések miatt, őket tréningismétlésre kötelezik.
Balkezes nincs köztük, őket a bátorkasztingon eleve kibaszták a vélhető politikai elfogultság miatt.
A lényeg a lényeg, őszintén sajnálom, hogy nem kaptunk levelet, pedig akkor írhattam volna róla valami viccesnek szántat, na, hát ez most elmarad.
